Sajátos (angol) humorú és filozófiájú fantasy, ami mára klasszikussá vált.
A probléma ott kezdődik, amikor a főiskolát tizenéve maga mögött hagyó kollégák sörözés közben még mindig elismerően kacarásznak egy-egy Korongvilágos poénon (=azóta nem olvastak mást).
Stílusában eléggé hasonlít a Galaxis Útikalauzra, de sokkal lazább.
Terry Pratchett könyvei közül igazából a Korongvilágon játszódókat érdemes elolvasni (20-30 biztos van belőlük), bár egy idő múlva enyhén sablonossá válik a stílus és a humor.
Mindenképpen érdemes elolvasni:
- A mágia színe
- A mágia fénye (illetve általában azok a regények, amiben a Széltoló nevű varázsló a főszereplő)
- Őrség! Őrség!
- A Kaszás
- Vége a mesének
- Kisistenek
Bónusz: A Sandman-es Neil Gaiman-nel közösen írt "Elveszett próféciák" nagyon ott van, nem is annyira lightos, mint a fentiek.
Sztori: 5/5
Stílus: jól olvasható, bár a fordítás sokszor döcög (próbálja kihozni az eredeti szójátékokat)
Alapvetően megéri a ráfordított időt, nyaraláshoz tökéletes.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.